Ez nem feltétlen kivonulós, kokárdás, mécseses és verselős ünnep, ez a dátum inkább csendes főhajtást kíván minden magyartól.

Elsősorban a diákok és tanáraik tartják számon: filmvetítésekkel, ünnepélyes műsorokkal tisztelegnek.

A „acsádysok" sok diákot és még felnőttet is megmozgató, egyedi kezdeményezéssel álltak elő (mindamellett, hogy magyar órákon filmmel, verseléssel vagy épp közös olvasással is tartottak megemlékezést): a magyar ABC betűivel kezdődően kellett a magyar kultúrával kapcsolatos szavakat gyűjteni, azokat egy látványos-feltűnő „falikép" formájában „láttatni".

Az érdekes kezdeményezés kiváló alkalom volt arra, hogy a diákok megmutassák komoly tudásukat, értékes ismereteiket magyarságukkal kapcsolatban.

Kígyóztak a sorok, színesedett az „emlékfal", mindenki nagy örömére szolgált ez a megmozdulás.

Az „acsádysok" ismét bebizonyították, hogy folyamatos megújulásra képesek, tudásukkal pedig méltó utódai és örökösei magyar kultúránknak.